Becenév: Isaac

Születési dátum: Július 11.

Kor: 28 év

Születési hely: Első szektor

Tartózkodási hely: Negyedik szektor

Foglalkozás: Üzletember volt, most egy csavargó a negyedik szektorban

Nemzetiség: Angol

Csoport: Tűz

Család: Sarah Lestrange (anya), William Lestrange (apa)

Beállítottság: Biszexuális

Családi állapot: Jegyben jár (Haley Clarke)

Pozitív tulajdonságok: Önálló, független, célorientált, szerény, kalandvágyó, bátor, magabiztos, energikus, ösztönös

Negatív tulajdonságok: Lobbanékony, szemtelen, ideges, nyugtalan, beképzelt, pimasz, szeszélyes, akaratos, cinikus

Play by: Ian Harding

Beleszülettem egy olyan rétegbe, egy olyan világba, ahol konkrétan soha, semmiben nem szenvedtem hiányt. És egy kicsit olyanba, ahol könnyen előfordult, hogy elkényeztették az embert. Kicsit én is ilyen voltam. Megkaptam mindig mindent, amit akartam, elég volt csettintenem és a lábaim előtt hevert minden, amiről csak álmodhattam. Ahogy telt-múlt az idő, egyre beképzeltebbé váltam. Az életem Sorsfordító pillanata pedig akkor jött el, mikor megismertem Haley Clarke-ot. Mint minden alkalommal, apámmal mentem mindenféle üzleti ebédre, vagy épp estre. Most sem volt ez másképp. Az egyik asztalnál ácsorogtam, kezemben egy pohár pezsgővel. Apám odaszólt nekem, miszerint megy és beszél néhány ügyféllel, majd magamra hagyott. Ahogy végignéztem a tömegen, unottan sóhajtottam. Nem volt egy ember sem, aki a kedvemre való lett volna – akivel egyáltalán szót értettem volna! Már azon voltam, hogy távozóra fogom, mikor kinyílt a bejárati ajtó és besétált a város egyik, ha nem a leggazdagabb lánya – legalábbis a mi vagyonunkhoz képest ők az egeket verték. Elfélmosolyodtam, majd körbenéztem. A pezsgős poharakhoz léptem, az enyémből kiittam a maradékot, majd leraktam és két újat vettem a kezembe. Ezután becéloztam a lányt. Amúgy is láttam, hogy olyan kis elveszetten sétálgat erre-arra…
- Hé, szia! – Mosolyogtam rá barátságosan, miközben odakínáltam neki az egyik poharat.
- Szia. – Pislogott rám kissé meglepetten. Biztos nem értette, miért jöttem ide. Lehet, azt hitte, én vagyok a fogadó bizottság? Nem, biztos nem. A poharat félénken, de átvette, majd elmosolyodott. – Köszönöm.
- Bocsi, nem akartam tolakodó lenni, vagy ilyesmi. Isaac Lestrange vagyok, te pedig… Haley, ugye? Haley Clarke. Sokat hallottam már rólad. – Hazudtam. Nem hallottam sokat, csak épp annyit, amire szükségem volt: tudtam, hogy gazdag. Tudtam, hogy jó üzlet vele jóban lenni.
- Igen, én vagyok. – A kezemet is nyújtottam azért, hogy kezet fogjunk és úriembernek titulálhasson, majd elindultam lassan valamerre. Egyik kezemben lazán fogtam tovább a pezsgős poharat.
- Elég unalmas ez a bájolgás, mi? Mindenkihez jó képet vágni… az ember nem is lehet szinte önmaga. – Magyaráztam elmélyülten, miközben körbetekintettem a tömegen. Nem láttam, de ő végig engem nézett.

Ez volt tehát az első találkozásom életem hölgyével – mármint, őszinte leszek, sosem voltam belé szerelmes. De az, hogy gyönyörűen nézett ki, tagadhatatlan volt. Viszont csak a sok pénze érdekelt, mármint az idő, amit megkaparinthattam általa és a családja által. Az álcám annyira jól sikerült, hogy a csaj teljesen belém habarodott. Megkértem a kezét és igent mondott. Azóta viszont totálisan a feje tetejére állt az életem, ugyanis egy ballépésem következtében száműztek az első szektorból, méghozzá a négyes szektorba. Ég és Föld. Mintha a Mennyországból alábukna egy angyal, egyenesen a Pokolba.

A negyedik szektorbeli életem kész Pokol volt. Az, hogy az időm 99%-át elvették és hogy egy ennyire lerobbant helyen kell élnem… kikészített. Itt már hiába a sárm, senkit nem érdekelsz. Itt csak önmagadra számíthatsz. Minden nap egy kész túlélő játék és már azon gondolkodik az ember, meddig érdemes kitartani…?

Magányos éjszakáimon még Haley arca is felrémlett előttem. Néha azon gondolkodtam, mennyi mindenem megvolt és mindent sutba vágtam csak azért, hogy még több időhöz jussak – amit most kíméletlenül elvettek tőlem. Megérte ez az egész? Megérte, hogy végül a „Pokolba” jussak?

Barátok: Hogy mik? Nevetnem kell, ne haragudj. Nekem nem igazán vannak barátaim. Ha voltak is, akkor csak a részükről lehettem barát - mert én senkihez sem kötődtem soha ilyen értelemben. Érdekbarátokból annál több akad, hogy úgy mondjam. Tudod, szeretem az embereket kihasználni a saját céljaim érdekében. Nem tudom, mitől lettem pontosan ilyen, de valahogy sosem nyíltam meg senkinek és így nem is lettek bensőségesebb kapcsolataim sem.

Riválisok: Hát, nem tudok róla, de biztos sokan utálnak. Azaz, most, hogy a negyedik szektorban vagyok, valószínűleg az összes lehetséges riválisom röhög a markában. De csak várják ki, míg kijutok onnan... már ha valaha sikerül kitörnöm abból a Pokolból...

Szerelmek: Elméletileg van egy szerelmem, Haley Clarke személyében. 3 éve ismertem meg egy üzleti összejövetel kapcsán és hamar összeállt a fejemben a terv, miszerint az ő családjával még több időre tehetek szert. Szóval, ezt nem igazán nevezném szerelemnek, ami köztünk van, de amúgy igen, együtt járunk és elméletileg a jegyesem, gyakorlatilag meg ki tudja, látom-e még valaha... hisz ő az első szektorban ragadt, míg én... nos, tudjátok.